A jazzjátszótéren nincs hinta, nincs csúszda, nincs mászóka és nincs homokozó. Hogy akkor mivel lehet ott játszani? Gondolatokkal, érzésekkel és mindenekelőtt: hangokkal meg ritmusokkal. No és persze egymással, ahogy arra Dés András és zenésztársai mutatnak példát. Mert számukra a közös rögtönzés, mint minden igazán komoly játék, elsősorban a figyelemről és az odafigyelésről szól. A három nagyszerű muzsikus együtt találja ki a gyerekekkel a rögtönzések témáját és együtt építik fel a zenét. Ahogy Dés András fogalmaz: „A gyerekekkel való közös játék, improvizálás arról szól, hogy mi, a jazz-zenészek, és a gyerekek kölcsönösen adjunk egymásnak valamit. Ők a frissességet, az előítélettől mentes nyitottságot, a játék felhőtlen élvezetét, mi meg azt, amit megtanultunk arról, hogy miként lehet mindezt átültetni a zenébe – dallammá, harmóniává, ritmussá tenni. Hogy miként tanultunk meg figyelni egymásra, élvezni, szeretni és tisztelni egymás játékát.”